">
Gyermekeim, ti mindig a védelmem alatt fogtok állni, amikor ezen a Küldetésen keresztül hívtok Engem, az Üdvösség Anyját. Én Isten szolgája vagyok és az a szerepem, hogy szolgáljam Fiamat, Jézus Krisztust, és segítsek neki a lelkek felkutatásában, mely az egész Földre kiterjed. Ő nem zár ki egy nemzetet sem. Fiam azon Tervei, hogy felkészítse a világot, magukba foglalnak minden emberi fajt, nemzetet, hitfelekezetet, és minden férfi, nő és gyermek tudni fogja, hogy Ő azért jön, hogy segítsen nekik. Ő ezt azon mély Szeretet által teszi, melyet Isten a Szívében tartogat gyermekei iránt.
Sok ember, azok, akik egy vallást sem gyakorolnak, képtelenek lesznek figyelmen kívül hagyni Fiamnak, Jézus Krisztusnak a világba történő Beavatkozását. Ők meg fognak hatódni és először képtelenek lesznek megérteni azt a rendkívüli lelki élményt, melyet szívük és lelkük minden rostjával meg fognak tapasztalni. Mekkora öröm lesz a Nagyfigyelmeztetés sok ember számára, mivel Fiam Létezésének bizonyítékát hozza magával. Ezen Ajándék által sokan olyan békével fognak eltelni, mint soha azelőtt, valamint azzal a nagy vággyal, hogy legyenek Jézus társaságában.
Bár Fiam Létezését illetően minden kétség el fog szállni azok elméjéből, akik vakok Isten Szavának az Igazságára, mégis sokaknak lesz szüksége lelki vezetésre, mihelyt a Nagyfigyelmeztetés Igazsága valósággá válik. A Nagyfigyelmeztetés után nagyobb lesz a vágy Isten dicsőítésére. Ez a nagy megpróbáltatások ideje lesz, mivel Isten ellenségei mindent meg fognak tenni, ami csak lehetséges, hogy meggyőzzék a világot arról, hogy a Nagyfigyelmeztetés – a Lelkiismeret megvilágítása – nem történt meg.
Amikor Isten megalázza magát, hogy hívja gyermekeit, és amikor könyörög nekik, hogy hallgassanak Rá, akkor ez nem más, mint az Ő Nagylelkűségének egyik legnagyobb Cselekedete. Gyermekek, fogadjátok jó szívvel a Nagyfigyelmeztetést, mert sokak számára ez lesz az a mentőkötél, amire szükségük van, hogy egy vég nélküli életet éljenek a világban. Soha ne utasítsátok el a nagy tetteket vagy mennyei csodákat, mert azok mindenki javát szolgálják, hogy így a nagytöbbség, és nem csak néhányan, elnyerhesse az üdvösséget.
Adjatok mindig hálát Fiam Nagy Irgalmasságáért. Hallottátok már, hogy Ő milyen Nagylelkű; és hamarosan tanúi lesztek Mérhetetlen Irgalmának, amellyel átöleli majd az egész világot.
Szeretett Édesanyátok,
Az Üdvösség Anyja”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/udvosseg-anyja-a-nagyfigyelmeztetes-utan-nagyobb-lesz-a-vagy-isten-dicsoitesere/
Római katolikus:
“ 2019-03-09
Szombat hamvazószerda után
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Böjtölésünk közben gyakoroljuk az irgalmas felebaráti szeretetet, és tartsuk meg az Úr szent napját!
A helyes böjtölésről prófétája által így tanít az Úr: Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, és még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat.
A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének. Ha óvakodsz attól, hogy szombaton ide-oda menj, és hogy a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét.
Igen, az Úr szája mondta ezt így.
Ez az Isten igéje.
Iz 58,9b-14
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Utadat, Uram, mutasd meg nekem, * hogy igazságod szerint járjak. (11a. vers. – 1 D2 tónus)
Előénekes: Fordulj felém és hallgass meg, Uram, * mert gyámoltalan vagyok és szegénységben élek.
Őrizd meg lelkemet, mivel hozzád tartozom, * szabadítsd meg szolgádat, Istenem, aki benned bízik.
Hívek: Utadat, Uram, mutasd meg nekem, * hogy igazságod szerint járjak.
E: Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.
H: Utadat, Uram, mutasd meg nekem, * hogy igazságod szerint járjak.
E: Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.
H: Utadat, Uram, mutasd meg nekem, * hogy igazságod szerint járjak.
Zsolt 85,1-2.3-4.5-6
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Én nem kívánom a bűnös halálát † mondja a mi Urunk, Istenünk, * hanem hogy a bűnös éljen és hozzám térjen. Ez 33,11 – 3 a. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Jézus hívja a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot.
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 5,27-32″
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-03-09
——
Görög katolikus:
“
9 „Gyűljetek össze mind, ti nemzetek,
népek, gyülekezzetek!
Közületek ki tudta ezt előre?
Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket,
hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”
Az én tanúim ti vagytok, népem!
10 „Az én tanúim ti vagytok, népem
— mondja az Örökkévaló —,
és szolgám, akit azért választottam,
hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
és megértsétek:
Én Vagyok, csak én!
Előttem nem volt más Isten,
és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló,
rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok,
én szabadítottalak meg titeket,
én jelentettem ki a múltat és jövőt.
Igen, én tettem ezt,
nem valami idegen isten!
Ti vagytok tanúim,
hogy én vagyok Isten egyedül!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam,
ezután is én leszek Isten egyedül!
Nincs senki, aki kezemből kivehetne,
nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”
14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje:
„Értetek küldök seregeket Babilóniába,
megalázom a káldeusokat.
Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon,
amelyekre oly büszkék voltak.[a] …”
“
A menyasszony
3.1 Éjről éjre kerestem őt ágyamon,
mert szívből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
2 Felkeltem hát,
bejártam a várost[a],
kerestem a tereken,
kutattam az utcákon,
mert szívemből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
3 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak.
Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt,
kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”
4 Épp csak továbbléptem,
máris megtaláltam kedvesemet,
akit lelkemből szeretek!
Megöleltem, el sem engedtem többé,
míg be nem vezettem anyám házába,
szülőanyám belső szobájába.
5 Ó Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek![b]
A barátaik
6 Nézzétek, ki közeleg ott,
a puszta felől?
Olyan, mint füstoszlop,
melyből mirha, tömjén
és mindenféle fűszer illata árad.
7 Salamon gyaloghintója az!
Körülötte erős vitézei,
hatvan hős, Izráel harcosai közül.
8 Mind kardforgató, hadakozásban jártas,
kardja az oldalán,
nem fél az éjszaka rémeitől sem.
9 Gyaloghintót készíttetett Salamon király
libanoni cédrusból, …”
“
12 De még mielőtt ezek megtörténnek, az emberek ellenetek fordulnak: üldözni fognak, letartóztatnak, börtönbe zárnak, átadnak a zsinagógák vezetőinek, királyok és kormányzók elé állítanak titeket — csak azért, mert hozzám tartoztok. 13 Ez majd lehetőséget nyújt számotokra, hogy tanúskodjatok rólam. 14 Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat. 15 Én majd idejében a szátokba adom, hogy mit mondjatok. Olyan bölcsességet adok nektek, amellyel ellenfeleitek nem tudnak vitatkozni, sőt, még válaszolni sem.
16 Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek. Egyeseket meg is fognak ölni közületek. 17 Mindenki gyűlöl majd benneteket, mert az én nevemet viselitek. 18 Ennek ellenére, egyetlen hajszálatok sem vész el! 19 Türelmes kitartással azonban meg fogjátok menteni a lelketeket.””
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+21:12-19&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
“
Kövesd Jézus példáját!
12.1 A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! 2 Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. 3 Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.
Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival
4 A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. 5 Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól:
„Fiam, ne vedd félvállról,
amikor az Örökkévaló helyreigazít,
és ne veszítsd el a kedved,
amikor megfegyelmez téged!
6 Mert az Örökkévaló felneveli azokat,
akiket szeret,
és megfenyít mindenkit,
akit a fiává fogad.”[a]
7 Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja. 8 Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.
9 Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk! 10 Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő.”
“
Példázat a szőlőmunkásokról
20 „Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.
3 Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak. 4 Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!« 5 Azok el is mentek.
Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni. 6 Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«
7 »Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték.
»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.
8 Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9 Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott. 10 Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának: 12 »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13 Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám? 14 Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.””
“
22 A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23 szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné. 24 Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok már megfeszítették a régi természetüket, annak szenvedélyeivel és vágyaival együtt. 25 Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért éljünk is a Szent Szellem vezetését követve! 26 Ne legyünk büszkék, ne ingereljük egymást, és ne legyünk féltékenyek egymásra!”
27 „Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
28 „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. 29 Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. 30 Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.””
“
19 Ezért hát teljes erővel törekedjünk azokra a dolgokra, amelyek a közöttünk lévő békességet, összhangot, egymás épülését és megerősítését szolgálják! 20 Ne romboljátok le Isten munkáját holmi ételek miatt! Mert igaz ugyan, hogy önmagában véve minden étel rituálisan „tiszta”, vagyis megehető, de mégis rosszul teszed, ha olyat eszel, amivel a testvéredet megbotránkoztatod. 21 Inkább ne egyél húst, vagy ne igyál bort, ha ezen a testvéred megütközne! Ne tegyél semmi olyat, amivel a testvéred hitét rombolod!
22 Ezekben a dolgokban a meggyőződésedet tartsd meg magadnak! Legyen ez olyan dolog, amit csak Isten ismer! Boldog és áldott, aki azt teszi, amit helyesnek tart, és emiatt nem kell utólag magát elítélnie. 23 Aki viszont úgy eszik valamit, hogy nem biztos benne, hogy ez helyes, az ítéletet von magára, mert nem a hite és meggyőződése szerint cselekedett. Mert minden, amit nem a hitünk alapján teszünk, bűn.”
—–
https://oca.org/readings/daily/2019/03/09
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–
Tóra:
“
Az égőáldozatok
1 Az Örökkévaló szólította Mózest a Találkozás Sátorából, és így szólt hozzá:[a] 2 „Ezt mondd Izráel népének: Amikor közületek valaki áldozatot hoz az Örökkévalónak, az áldozatra szánt állat a következők egyike lehet: szarvasmarha, juh, vagy kecske.
3 Ha szarvasmarhát hoz égőáldozatul, akkor az csakis ép és egészséges bika legyen. Vezesse a bikát a Találkozás Sátorának bejáratához, hogy az Örökkévaló elfogadja azt áldozatul. 4 Azután tegye a kezét az állat fejére, amelyet az Örökkévaló így elfogad égőáldozatul, hogy engesztelést szerezzen annak az embernek, aki hozta.
5 Ezután vágják le[b] a bikát ott, az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig mutassák be áldozatul a vért az oltáron, amely a Találkozás Sátora előtt van: hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára. 6 Nyúzzák meg az állatot, és vágják részeire. 7-8 Ezalatt az Áron rendjéből való papok gyújtsanak tüzet az oltáron, majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára. 9 A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
10 Ha valaki juhot, vagy kecskét hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az csakis ép és egészséges kos, vagy bak legyen. 11 Az oltár északi oldalánál vágják le az áldozati állatot az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára. 12 Az állat testét vágják részeire, és tegyék külön a fejét és a hájat. Majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára. 13 A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.
14 Ha valaki madarat hoz égőáldozatul az Örökkévalónak, akkor az gerle, vagy galambfióka legyen. 15 A pap vigye az oltárhoz, tekerje ki a nyakát, majd égesse el az oltár tüzén. Előbb azonban a vérét folyassa ki az oltár falára, 16 a begyét meg a farokrészét pedig mindenestül távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalán a hamu helyére. 17 A madarat a szárnyainál fogva hasítsa fel, de ne vágja szét két darabra. A pap égesse el a madarat egészen a tűzben, az oltáron égő fa lángjában. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.”
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Leviticus+1&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS
”
21 Igen, a népnek,
amelyet magamnak alkottam,
s amely hirdeti majd dicséretemet.”
22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
vétkeid sokaságával fárasztottál.
25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással!
Add elő érveidet!
Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett,
vezetőid[a] is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam,
hogy szent helyem papjait meggyalázzák,
engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák,
és megszégyenítsék Izráelt.””
—–
https://www.hebcal.com/sedrot/vayikra
“
2 Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Számon tartom, amit az amálekiek tettek Izráel népével! Nem felejtettem el, hogyan állta útját Izráelnek, amikor az kijött Egyiptomból. 3 Indulj hát, támadd meg az amálekieket, és egészen pusztíts el mindent, ami az övék! Senkit és semmit se kímélj meg! Öld meg a férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket; és pusztítsd el még ökreiket, juhaikat, tevéiket és szamaraikat is!«”
4 Saul összegyűjtötte és megszemlélte seregét Teláimban. Júdából 10 000 fő, a többi törzsből pedig 200 000 gyalogos katona gyűlt össze. 5 Elindultak, és az amálekiek városa közelében, a völgyben lesben álltak. 6 Saul megüzente a kénieknek: „Távozzatok el innen, menjetek ki az amálekiek közül, hogy ne pusztítsalak el titeket is velük együtt, mert ti jóindulattal bántatok Izráel népével, mikor kijött Egyiptomból!” A kéniek el is mentek onnan.
7 Ezután Saul megtámadta az amálekieket, és vágta őket Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptom határa mellett fekszik. 8 Foglyul ejtette Agágot, az amálekiek királyát is, annak népét pedig mind kardélre hányta. 9 Saul és serege azonban életben hagyta Agágot, és az állatok közül is csak a hitványabbját pusztították el. A legszebb juhokat, kecskéket, marhákat, a hízott állatokat és a bárányokat megkímélték.
Saul és Sámuel utolsó találkozása
10 Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek: 11 „Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz.
12 Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba.
Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett.[a]
13 Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.”
14 „Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel.
15 „Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul.
16 „Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.”
„Mit mondott?” — kérdezte Saul.
17 Sámuel ezt válaszolta: „Látod, az Örökkévaló Izráel királyává tett téged, Izráel törzseinek a vezetője lettél, pedig milyen kicsinek és jelentéktelennek érezted magad! 18 Az Örökkévaló bízott meg azzal, hogy indulj el, és harcolj az amálekiek ellen, amíg teljesen ki nem pusztítod ezt a gonosz népet! 19 Miért nem hajtottad végre az Örökkévaló parancsát? Miért vettél el a zsákmányból? Miért tettél olyat, amit az Örökkévaló rossznak tart?”
20 „De hiszen én engedelmeskedtem az Örökkévalónak! — védekezett Saul. — Teljesítettem, amivel megbízott, és teljesen elpusztítottam az amálekieket! Csak egyvalakit kíméltem meg: Agágot, a királyukat. 21 A katonáim nem ölték le az összes zsákmányolt állatot, ahogy kellett volna, hanem megkímélték a színe-javát, hogy feláldozzák Istenednek, az Örökkévalónak itt, Gilgálban.”
22 Sámuel azonban így felelt:
„Vajon örömmel fogad-e az Örökkévaló égőáldozatot és véresáldozatot
engedelmesség helyett?
Bizony, inkább kívánja, hogy szavát megfogadd,
mint a sok-sok áldozatot!
Jobb, ha engedelmesen követed parancsát,
mint ha kosok kövérjét áldozod neki!
23 Mert az engedetlenség bűne, olyan mint a varázslás,
és az ellenszegülés, mint a bálványimádás!
Félretoltad az Örökkévaló szavát,
ezért ő is félretett téged,
s a királyságot elvette tőled.”
24 Saul elismerte: „Vétkeztem az Örökkévaló ellen, mert megszegtem parancsát, és nem azt tettem, amit mondtál nekem. De csak azért, mert féltem a néptől, és engedtem szavuknak. 25 Most azonban, kérlek, bocsáss meg, és jöjj velem vissza, hogy leboruljak az Örökkévaló előtt.”
26 „Nem megyek! — válaszolta Sámuel. — Elutasítottad az Örökkévaló szavát, ezért ő is elutasított téged, s a királyságot elvette tőled.” 27 Azzal sarkon fordult, hogy elmenjen. De Saul megragadta Sámuel köpenyét, amely így elszakadt. 28 „Látod, az Örökkévaló is így szakította el tőled a mai napon Izráel királyságát — mondta ekkor Sámuel —, és olyannak adta, aki különb nálad. 29 Izráel Istene, az Örökkévaló nem hazudik, és nem vonja vissza, amit mondott. Nem olyan ő, mint az emberek, hogy meggondolja magát.”
30 Saul tovább kérlelte: „Igaz, hogy vétkeztem, de kérlek, ne szégyeníts meg a népem vezetői és egész Izráel előtt! Jöjj velem vissza, hogy leboruljak Istened, az Örökkévaló előtt!” 31 Sámuel végül engedett neki, és Saullal együtt tért vissza a vezetőkhöz. Saul pedig leborult az Örökkévaló előtt.
32 Azután Sámuel ezt mondta: „Vezessétek elém Agágot, az amálekiek királyát!”
Elővezették a megkötözött Agágot, aki azt gondolta: „Biztosan nem fognak megölni!”[b]
33 Sámuel így szólította meg: „Ahogy a te kardod megfosztotta gyermekeiktől az anyákat, úgy legyen a te anyád is gyermektelenné!” Azzal fogta a kardját, és darabokra vagdalta Agágot az Örökkévaló jelenlétében, Gilgálban.
34 Ezután Sámuel hazament Rámába, és Saul is hazatért Gibeába.”
———
